KisbériVárosiKönyvtár „hagyományt örökíteni és a jövőt szolgálni”


Kisbéri Városi Könyvtár




A Magyar Kultúra napja margójára

kolcsey3.jpg

 

Ma van a magyar kultúra napja, annak emlékére, hogy 1823. január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz véglegesnek tekintett verzióját.

Kölcsey maga sem, és a kortársak sem említették a Himnuszt legfontosabb versei között. Sőt Kölcsey egy általa lebecsült lapba, az Aurórába küldte el versét, nem is keltett különösebb visszhangot. Minden bizonnyal Kölcsey halála és bontakozó kultusza is hozzájárult, hogy a Himnuszt egyre többen olvasták. Amikor Bartay Endre kitalálta, hogy német és angol mintára, a magyaroknak is legyen egy néphimnusza, nem Kölcsey műve jutott az eszébe. A Nemzeti Színház Vörösmarty Szózatának megzenésítésére írt ki pályázatot. Az Egressy Béni által megnyert pályázat után egy évvel új pályázatot tűztek ki, ekkor már Kölcsey Himnuszára kellett zenét írni. Csak a vers megszületése után 80 évvel merült fel először, hogy a megzenésített mű legyen Magyarország hivatalos nemzeti himnusza. Azonban a törvényjavaslat lekerült a napirendről, viszont a Himnusz népszerűsége tovább terjedt. Trianon hatására vált a mű lassabb és tragikusabb szólamúvá, pedig eredetileg optimizmust sugalló ritmusban játszották. 1981-ben a Hazafias Népfront kongresszusán Szokolay Sándor zeneszerző kezdeményezte a Himnusz terjesztését hanglemezen. Azt kérdezte: „Tudják-e, hogy Himnuszunk a világ egyetlen illegális nemzeti himnusza? Mert sohasem iktatták, nincs dokumentum arról, hogy vált hivatalos himnusszá. (…) A nép tette azzá.” Végezetül 1989. október 23-án került a politikai döntéshozók elé, akik kimondták, hogy immáron „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Így 166 évvel a vers születése után vált nemzeti himnuszunkká. Csakugyan különleges mű, hiszen több mint másfél évszázad szerves fejlődése tette azzá, ami ma.

(Forrás: Nyáry Krisztián)

Címke: